Így néznek ki az utóbbi napok. A szombati bringát megelőzte a pénteki karedzés (bi- és tricepsz). Ezt követte vasárnap a mell edzése, megspékelve a váll első és oldalsó részének erősítésével.
Ma pedig megint tekertem. 50 perc volt a penzum. 443 elégetett kcal (a gép szerint).
Holnap pedig hát + csukja + hátsó váll. No és has, de az mindig.
Ma a suliban az egyik kolléganőm lyukas órájában elment futni egyet, én meg irigykedve néztem utána.:-( De eljön majd az én időm is....
Én csak így hívom, álbringának, a konditermekben felállított tekerő-alkalmatosságokat.
Gondoltam, nehogy túlgyúrjam magam XD, ma egy kis aerob edzést is tartok, és nyomtam 50 percet egy ilyen "bringán". Jól esett egyébként egy kis állóképességi mozgás, de be kell valljam, sehol nem volt egy valódi futáshoz, de még egy valódi bringázáshoz képest sem. De jó volt, izzadtam egyet, elégettem - a műszer szerint - 423 kcal-t. :-)
Közben néztem az Eurosporton a legendás kitzbüheli lesikló versenyt, amit egyébként Didier Cuche nyert meg nagy fölénnyel.
Ami biztos, hogy ameddig nem futhatok, addig rendszeresen fogok pseudo-bringázni. :-)
Ez persze vicc, bár nem nagyon vagyok humoromnál.
Ma ismét lenyomtam kemény 2.5 km-t. A tegnapi apró érzetek, ma már fájdalomban nyilvánultak meg, elősorban a bal lábamban, de a jobb sem százas. Fájdalom, majd most futás után nyilaló érzések jelentkezetek a bal lábfjemben, majd kívül a bokámnál is. A sípcsontom mentén nyomásérzékénységet tapasztalok mindkét lábamban, főleg ezt is a balban, de futás közben ezekkel nem volt gond.
A hétvégén már teljesen rendjénlévőnek tűnt minden; sem séta közben, sem nyomásra nem fájt sehol már egy jó ideje. Most nem tudom, mi tévő legyek. Az biztos, hogy nem futok egy darabig, de ezen kívül passz, hogy mi lesz.
Felmerült ugye, hogy a cipő is lehet a probléma oka. Viszont, a másik oldalról nézve, vegyek új cipőt, és a jó ég tudja mikor futhatok, meg, hogy tudok-e majd egyáltalán hosszúkat menni, mert ha nem, akkor kár mindenért....
Az is lehet, hogy egy dokival is meg kéne nézetni, hogy mi a helyzet, de az is lehet, hogy csak pihentetni kell és kész. 12 napig bírtam most, de ez kevésnek bizonyult....
Azt hiszem szüneteltetem a blogot is, hisz így értelmét vesztette...
Megvolt a mára betervezett - leírni is szégyellem: 2,5 km-es - próbafutás. Ennyire kevésért éve óta nem indultam el, de hát most ez van.
Nem mondhatom, hogy jól sikerült. Elég furán működik a testem. A sípcsont belső oldalán minden oké volt mindkét lábamon - legalábbis ezen a távon. A november vége óta fájó jobb lábfejem is oké volt, erre most a bal lábfejemben jelentkezett - igaz nagyon - enyhe fájdalom. Ha a másikban lett volna, azt mondanám, hogy pihi, nehogy kiújuljon, de ez most nem tudom mit jelent, szerintem holnap vagy holnapután ráfutok még egy ilyen rövidet, aztán majd meglátjuk....
Így telnek napjaim múlt hétfő óta... Sajnos. Már nagyon hiányzik egy jó kis szaladgálás...
Vasárnapra tűztem ki egy nagyon rövid, nagyon visszafogott kocogást. Korábban azt mondtam, hogy 6km alatt el sem megyek futni, nem is éri meg bemelegíteni stb., most felülírom magam. Ez most egy olyan helyzet, hogy saját érdekemben nagyon lentről kell építkezni. A legapróbb rossz jelnél sétára váltok.
Egyébként a kondi az megy, élvezem is, csak hát ugye, az embernek futni kell!
Avagy mi lesz veled futás?
Ezt a kérdést kellett ma feltennem futás után. Már több mint egy hónapja küzdök sérülésekkel, melyek újra és újra kiújulnak. Nehezen lokalizálható, elősorban a jobb lábfejemen, ritkábban az alsó lábszáramon tapasztaltam fájdalmat, melyek november végén jelentkeztek először. Ezután eleinte járás közben is éreztem, később csak mikor futottam. Decemberben keveset futottam, mindössze ötöt!!!, azok is rövidek voltak: 6-7,5 km-esek.
Többször volt hosszabb kihagyás, egyszer még 12!!! nap is eltelt futás nélkül. Nehezen bírtam. A konditermi edzések valamelyest segítettek. Közben sokat kenegettem salonpassal, nyomtam a kalciumot, magnéziumot, de nem sokat használt.
Tegnap és ma volt két 9 km-es futásom. Tegnap is éreztem, hogy nem teljesen százas a lábam, de úgy voltam vele, hogy végül is az elmúlt hónapban sem volt az, bevállaltam a mai futást is. Nem volt nagy táv, nem is volt irdatlan a tempó. A vége az lett, hogy mindkét lábam megfájdult, ezúttal a "régi" helyen a sípcsont belső oldalán...
Nem ragozom tovább. Bizonytalan időre felfüggesztem a futást, és a konditerembe menekülök. A kérdés az, hogy meddig fogom bírni futás nélkül.... Kicsit kétségbe vagyok esve, mert le kell mondjak (remélem csak egy időre) arról a tevékenységről, ami energiával tölt, amiben örömömet lelem, amiben feloldódom......
Nem akármi az a kajamennyiség, amit elfogyasztottam az elmúlt 5-6 napban. Mondhatni mérgezés.
Közben a mozgás kimerült abban, hogy kimentem a konyhába még egy adag töltött káposztáért / sült pulyykáért / sült halért / ananászos és/vagy gyömbéres csirkéért / bejgliért / rétesért stb.
Na jó, egyet azért futottam hétfőn, de meg kellett állapítsam, hogy az ominózus sérülés/megerőltetés még nem múlt el teljesen. A hideg nem tartana vissza, meg a hó se, de a lábamra azért vigyázok. Pénteken, az óév lezárásaként, egy sámánasszony remélem végleg helyrerak mindent. :-)
Ma kondi és szauna lesz, a tegnapi "tea délután" méregtelenítéseként. :-) Holnap megkockáztatok még egy futást, hogy aztán pénteken tényleg legyen mit helyrerakni. Aztán szilveszteri "erezdelahajam", majd januártól újra tudatos edzésmunka, remélem teljes értékű futásokkal és erősítő edzésekkel.
BÚÉK!
Tegnap megkisérletem egy szaladást. Gondoltam 6 km-en nagy baj nem lehet. Nem is lett; éreztem ugyan, hogy nem az igazi, de mára nem lett rosszabb a helyzet, mint tegnap futás előtt volt. Ez fontos. Jelzés számomra, hogy szépen lehet terhelni.
Ráadásul ma átjön egy kedves barátnőm, aki tud masszírozni és megpróbálja helyrepakolni a szalagjaimat. Úgyhogy holnap bepróbálok egy 7,5 kilit, aztán majd meglátjuk.
Ma kondiztam és szaunáztam. A téli szezonra heti két kondiedzést tervezek, illetve csinálok is 3 hete, és ha rendbe jön a lábam, akkor min. 3 futást, jobb esetben 4-et. Ma hátra, vállra és tricepszre edzettem, a másik nap egyébként mell + bicepsz. A has természetesen elmaradhatatlan mindkét nap végén. Tudom, hogy nem ideális a három izomcsoport egy napra, de egyelőre így fér bele. És nyilván az sem a legjobb, hogy lábra nem edzek, de a két napba nem fér bele, és amúgy is futáskor azért a láb igénybe van véve, nekem meg talán ennyi elég is. Nem valószínű, hogy felsőtestre annyira kigyúrnám magam, hogy aránytalan lennék. :-) Nem is ez a cél.
Ha addig már nem írnék, Boldog Karácsonyt mindenkinek!
A szervezetem elég hosszú "pause" gombot nyomott... Nyilvánvaló volt a jelzés, hogy szünetet kér, hogy csökkentsem a terhelést.
Nagy a hajtás a munkában, sok a stressz, és besokaltam, van ilyen. Most viszont egyszerre kezdtem számottevő javulást érezni mind a torokkaparásos, orrdugulásos mind a szalagmegerőltetés problémával kapcsolatban. Eddig az volt, hogy hol javult egy kicsit, hol romlott mindkettő. Nem voltak nagy fájdalmaim (bár a legutóbbi futás azért kemény volt), csak pont annyira, hogy ne érezzem jól magam, és ne tudjak futni. Más szóval kötelező volt a pihenés (az erősítő edzéseket leszámítva, amik nagyon jólestek, úgyhogy folytatom is őket).
Most végre mindkét dologban egyszerre tapasztalok jelentős javulást, talán ez sem véletlen.....
A hét elején bepróbáltam egy futást. A szervezetem nagyon hiányolta. Annak jól is esett, ellentétben a jobb lábammal.
Nem javul a sérülés, igaz nem is romlik, bár ez sovány vigasz. Hol jobb egy kicsit, hol rosszabb. Sétánál is érzem, a hétfői futásnál pedig kimondottan fájt. Nyomom ezerrel a kalciumot, magnéziumot, kenem és masszírozom salonpassal (szerintem ennél jobb sportkrém nincs), de javulás nincs. Az a helyzet, hogy elég nehezen lokalizálható a fájdalom, de leginkább a bokám belső oldalánál, az achilles mellett fáj és a lábfejemen, annak inkább a külső részén.
Nem hiszek a véletlenekben, erről már itt többször írtam. Nem jött véletlenül ez a sérülés nagyjából párhuzamosan a torokkaparásos, megfázásos, orrdugulásos problémákkal, és mindkettő nagyon makacsul jelen van és nehezen múlik. Szóval tovább jelez a szervezet, hogy jobban igénybe veszem, mint kéne. Könnyen lehet, hogy többet kellene aludnom, vagy a stressz halmozódott fel bennem a kelleténél jobban (bár ennek levezetésére pont a futás az egyik legjobb eszköz...), nem tudom, mindenesetre ezeket a jeleket komolyan kell venni. Közben meg igyekszem türelmes lenni, ami nagyon nehéz nekem, és konditermi edzéssel kárpótolni magam...
Ez azért nem egyszerű. Élvezem a kondit, de rettenetesen hiányzik a futás.
Jelzett a szervezetem, hogy kell egy kis pihi. Már a múlt hét vége felé kezdtem érezni, hogy valami nem stimmel a jobb sípcsontom mentén, de nem foglalkoztam vele. Egyébként most nem pont ott éreztem fájdalmat, ahol már többször régebben.
Korábban a jobb sípcsontom középtáján fájt, a belső oldalon, most lejjebb, a boka közelében, de hasonló volt az érzet.
Szóval a múlt héten kezdődött, aztán hétfőn és kedden ráfutottam, biztos, ami biztos. Ezek után már éreztem, hogy kelleni fog pár nap pihi. Szerdára ráadásul megfájdult a torkom, most kezd jobban lenni, de a lábam még nem az igazi, szóval még pár napot kihagyok.
Közben elkezdek kondizni újra, már rég' voltam, de úgy döntöttem ráfér a felsőtestemre is egy kis edzés, főleg így, hogy nem tud meglenni a heti minimum 4 futásom.
Ez a negyedik nap futás nélkül, de már elvonási tüneteim vannak.....
Fura egy futás volt. Illetve inkább a körülmények voltak azok...
Hazaértem a melóból, ránéztem a műholdképre, és szemügyre vettem egyéb időjárási adatokat is. Ahogy szoktam futás előtt. (Fontos, a megfelelő öltözék kiválasztása szempontjából.) Ezek szerint száraz idő volt, szélcsend és 6 fok. Nálam ez a hőmérséklet még éppen rövid gatyás, ha nincs szél.
Melegítés, indulás, és 5 perc múlva leszakadt az ég... Dörgés, villámlás, szakadó eső és némi szélerősödés. A rövidet nem bántam meg, így sem fáztam, csak meglepett a november végi zivatar... Nem tartott soká', úgy negyed óráig.
Laza futást terveztem, az is lett. Jól ment, könnyedén, leszámítva, hogy a jobb lábam sípcsont környékén picit fájt. Lehet, hogy megerőltetés (ez egy visszatérő probléma), mondjuk nem futottam nagyon sokat mostanság, úgy értem, nem többet, mint rendesen. Persze az is lehet, hogy összecsaptam a nyújtást legutóbb, nem tudom. A helyzet szerencsére nem vészes.
Szombat: 10.6 km / 50:23 / 4:45-ös km-ek
Ma: 12.5 km / 1:05:02 / 5:12-es km-ek
Imádok ködben, szélcsendben, nyirkos időben, szitálásban futni, és ez a mai 7-8 fok is teljesen kedvemrevaló volt.
Készültem a mai hosszúfutásra. Ehhez képest nem éreztem magam túl jó állapotban reggel, aztán ahogy elindultam, éreztem, hogy jó lesz, hogy menni fog, hogy egyben vagyok. Jó ritmusos, harmónikus volt a mozgásom. Úgy 13 km táján volt egy 5-10 perces hullámvölgyem, de aztán jól bírtam a végét is, elégedett vagyok! :-)
18.7 km, 1:31:04, 4:52-es km-ek
Extrém jó idő van/volt a hétvégén! Ezért hálásnak kell lennünk. Az év ezen időszakában nem fordult még elő, hogy rövidgatyában tudtam futni. Most ez is megtörtént, és rettentően élveztem! :-)
OFF!
Közben ugyan Fed kiesett a párizsi elődöntőben (sebaj, jön a Masters Final, ott javíthat), de Vettel világbajnok lett szenzációs versenyzéssel. Mondtam én mindenkinek, hogy ez a fiú győzelemre született, ezt be is bizonyította! :-)
Jókat futok mostanság. Úgy értem, jóízűeket, jólesőeket. :-)
Lehet mondani, és persze van is benne valami, hogy ilyen időben könnyű. Az elmúlt 10 napban olyan idő volt, amilyennél egy szabadtéri sportot űző ember nem is kívánhat jobbat. Köszönjük Nagyfőnök odafenn!
A dolog másik része viszont az, amire már korábban utaltam: egyre inkább örömből futok. Pontosabban, újra örömből. Visszataláltam az örömfutásokhoz, egyre kisebb nyomást rakok magamra az időket illetően, egyre lazább vagyok és könnyedebb. Ennyi! Ja, és ennek ellenére az időim nem romlanak. :-)
A minap volt egy 15.5 km-em (1 óra 15 perc 54 mp, 4:53-as km-ek)
Torokfájásos megfázással küzdök a héten, némi végtagfájdalommal és hőemelkedéssel megspékelve. Szóval kényszerpihi.
Vasárnap toltam ki magammal. Bentről jó időnek tűnt, mikor futni indultam. Így teljesen rövidben mentem. Viszont, mivel elég izzadós vagyok, főleg a fejemen, már egy ideje fejpánttal futok, meg csuklópánttal. Nos, ezeket szépen otthonhagytam... Végig éreztem a hűvös szelet a verejtékes fejemen.
Futás végeztével nyomtam a forró teát meg a forró zuhanyt, de úgy tűnik nem sok eredménnyel....
Talán pénteken nekiindulok.
A nem egész egy hónappal ezelőtti félmaraton óta kicsit árértékeltem a dolgokat, ami a futást illeti.
Rájöttem, hogy túlgörcsöltem a felkészülésemet. Nemcsak a versenyt görcsöltem el, hanem az edzéseimet is. Nem voltak laza futások. Még azoknál a futásoknál is, amelyek mellé laza futást rendeltem az edzésnaplóban, azoknál is egyfolytában az időeredményen pörögtem, gyakran még futás közben is a részidőimen agyaltam, hogy fúú, most mennyi kéne, legyen az időm, stb.
Épp a lényeg veszett el. A futás öröme. Félreértés ne essék, élveztem én a futásokat, de az utóbbi időben hiányoztak azok a flow-szerű szaladgálások, amik régen mindennaposak voltak.
Aztán mostanában visszavettem. Nem a távból, a heti penzumot nagyjából tartrom (bár jó lenne, ha ilyenről sem beszélnék, csak futnék akkor és amennyit jólesik). A sebességem sem igen lassult, de valahogy kevésbé érdekel most az egész, viszont jobban élvezem a futásokat. Nem tudom, lehet, hogy motivációs problémáim vannak, legalábbis, ami a versenyeket illeti, lehet, hogy arról van szó, hogy a prioritások most máshová kerültek az életemben (erre már utaltam egy korábbi posztban), anyagi lehetőségeim is szűkösebbek lettek, főleg, ami a hobbijaimra fordítandó részt illeti, mindenesetre kicsit más lett a viszonyom a futáshoz. Rájöttem, hogy élvezhetem akkor is, ha nem futok maratont. Illetve, ha MÉG nem futok. És nem csak, hogy élvezhetem, hanem még jobban is élvezem, legalábbis most.
Kiderül, merre alakulnak tovább a dolgaim, ami biztos, hogy rendszeres mozgás nélkül nem tudok élni, sőt elképzelni sem tudom, hogy hogy tud bárki is sport nélkül teljes, egészséges életet élni. Az is biztos, hogy számomra a futás az elsőszámú mozgásforma. Szóval futni fogok (meg nyilván úszni, meg tavasztól bringázni, esetleg kondizni, teniszezni) talán kicsit kevésbé eltökélten, lehet, hogy lassaban is (bár ez egyelőre nincs így), de az biztos, hogy kevésbé görcsösen és nagyobb élvezettel... :-)
És lehet, hogy ennél nem is kell több.
Ma úgy alakult, hogy nem nagyon tudtam enni.
Reggel ittam egy "háromazegyben"-t, azután valamikor délelőtt néhány kis pogácsát ettem, egy almát, dél körül egy szendvicset. Így mentem futni fél 6 körül. És nagyon jó volt. Persze máskor is az, de olyan könnyű voltam és semmilyen diszkomfortérzésem nem volt.
Azt gondolom a kaja miatt. Vagyis, hogy jóval kevesebbet ettem, mint szoktam. Futás előtt 3-4 órával nem eszem, de kora délutánig viszonylag sokat. Lehet, nem kéne...
Erre persze nem most jöttem rá, már sokat gondolkodtam rajta, hogy (mint legtöbb embertársam) én is sokkal több kalóriát viszek be, mint kellene. Mi futók hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy fel kell tölteni a glikogén raktárakat meg ilyesmi. De mivel a mai 15.5 km végére fel sem merültek az eléhezés jelei, így azt gondolom, hogy nem ürülnek ki azok a raktárak olyan gyorsan, vagy gyorsabban feltöltődnek, mint a legtöbb ember gondolná.
Nem én találom fel a spanyol viaszt, de azért leírom, hogy kevés, de minőségi étel kell. Persze ne legyen a kajálás minden élvezettől mentes, és időnként férjen bele egy-egy nagy zabálás is, de alapvetően vegyünk visszább, illetve vegyek. :-)
Az igaz, hogy a tegnapi vacsi kiadósabb volt a szokásosnál, de ettől még tartom a fentieket.
Amúgy ma: 15 km 1:15:37 (4:52/km)
Elkapott valami megfázásos, torokfájásos, végtagfájdalmas valami, úgyhogy most hanyagolom a futást (pedig nagyon hiányzik), és hagyom, hogy a szervezetem a gyógyulásra koncentráljon...
1:46:05-öt futottam. Kiderült viszont, hogy a táv bizonyos okokból nem pont félmaraton volt, hanem annál kb. 400 méterrel hosszabb, így kalkuláltam magamnak egy félmaraton időt... 1:44:05
Ez egy picit kozmetikázza és más megvilágításba helyezi a dolgokat, de így sem vagyok elégedett persze. De az jó, hogy így 4 perc 55 mp-re jön ki egy km.
Sokat gondolkodtam már közvetlen a célbaérkezés után is, hogy hol ment el a dolog, és miért nem sikerült 1:3...-as időt menni.
Sokféle ok és magyarázat van, ezek mind-mind belejátszottak kisebb - nagyobb mértékben. Voltak külső tényezők is, de a legnagyobb hibákat én követtem el.
Először is meleg volt. No nem olyan rettenetesen (26 fok), de a versenyt megelőző 10 napban pont akkor volt a legmelegebb, ráadásul a verseny rajtja délután 2-kor volt.
Magas volt a páratartalom, iszonyú fülledt volt az idő, pont a hidegfront előtt voltunk.
Nem volt versenytárs. Jó lett volna pedig. Ez ugye alapvetően egy bringaverseny, mi (az egyik tanítványom és én) először rajtoltunk, de pár perc múlva elhúztak mellettünk a bringások, és kész. Onnantól kezdve egyedül voltunk/voltam.
Attila (a tanítványom), minden előzetes intelmem ellenére, iszonyúan bekezdett, de úgy, hogy 5 perc után volt vagy 250-300 m hátrányom. Aztán 4 km táján értem utol, akkor már nagyon kivolt, picit vele maradtam, bíztattam, de aztán mentem tovább. Tudtam nem lesz vele gond, mert autós kiséretünk az volt. Mondtam neki, hogy ebben a kategóriában mindenképp ő nyer, mert én versenyen kívül indulok. :-)
Gond volt még, hogy nem nagyon tudtam, hol vagyok. Az első falu központja nagyjából 7 km-re van, ezt tudtam, a következő kb 6-ra, és van egy bekötőút 3,5-lel a cél előtt. Nagyon más ez, mint egy versenyen, ahol minden km-t tábla jelez...
Végig országúton futottam többnyire a semmi közepén. Nagyon nem ugyanaz, mint egy szűkebb járdán, bringaúton házak vagy fák mellett. Az ember nem úgy érzékeli a sebességet. Ez is számított valamit.
A kajálás, ivás rendben volt. Este ugye betésztáztam, meg reggel is 6 órával a rajt előtt, utána még power bart ettem, meg sokat ittam egész délelőtt Ca, Mg, izos víz. Rajt előtt pisi. A frissítés is megoldott volt, egy kolléganőm jött kétszer kocsival, és adott inni, meg a középső faluban, egyszer megálltam egy kútnál. Ez így elég is volt.
Minden eddig felsorolt körölmény fontos, és bizonyára számítottak is egy kicsit, de alapvetően én csesztem el.
Elfutottam az elejét.
Bizony. Ez egyértelműen az én saram, mégis leírom, hogy ez miért történhetett. Egyrészt írtam, hogy Attila nagyon bekezdett. Tudtam, hogy ez az én versenyem, és azt is, hogy amúgy sem fogja abban a tempóban bírni, mégsem sikerült teljesen függetlenítenem magam tőle, és egy kicsit gyorsabban indultam, mint mondjuk egyedül indultam volna. Másrészt, 1-1,5 km után kiértünk a faluból, és ott volt a puszta meg az országút, és a sebességemet alulbecsültam. Támpontom ugye nem nagyon volt, a kisérőkocsi pedig akkor még a bringásokra figyelt, én meg csak futottam. Az első falu központjában, ami nagyjából 7 km-re van a sulitól az órámra pillantottam: 32:30...
A második hibát itt követtem el. Nem elég, hogy gyorsan kezdtem, itt sem vettem vissza. Nem gondoltam igazán bele az időbe, csak nyomtam tovább. Mert ez ugye 4:40-nél is egy kicsit gyorsabb tempót, önmagamhoz képest kimondottan erős kezdést jelentett. (Csak zárójelben: a jelenlegi PB időm ugye két éve Siófokról származik. 1:42:14. Itt ugye a táv két bő 10,5 km-es körből áll össze. A második köröm akkor több, mint 3 perccel volt erősebb, mint az első. Szóval sok minden jellemző rám, csak az erős kezdés nem.) Visszatérve a 32:30-ra, ennél bő két perccel, gyakorlatilag két és féllel is kezdhettem volna lassabban, akkor is belül leszek az 5 perces tempón, vagy telibe megfutom. A megspórolt energiát pedig szokásomhoz híven a táv második felében, utolsó negyedében remekül tudtam volna kamatoztatni. De én még ezután sem vettem vissza....
A dolog vége az lett, hogy az utolsó 5 km-en hányingerrel küszködve értem be...sokkal elmaradva egyrészt a PB-mtől, méginkább az 1:40-en belüli "álomidő"-től.
Az időjárás a maga módján még segített is. Az első faluban (7km táján) elbújt a Nap. Ha ez nem történik meg, komlyabb fejreállás is lehetett volna a dologból.
Attila is beért, nem adta fel, mondtam neki, hogy gyalogoljon bele annyit, amennyit akar, de ne adja fel. Így is lett, ideje 2 óra 5 perc körülire sikeredett. Sportos gyerek, de nem a hosszútávfutás a fő profilja, de még lehet. :-) A többiek nagyon felnéztek rá, hogy megcsinálta. Jobb lett volna nyilván, ha készült is volna rá, és nem is javaslom senkinek készülés nélkül még a félmarcsit se, de tudtam, hogy alapvetően nem edzetlen és meg tudja csinálni.
Rajtam is csodálkoztak a kölykök másnap is, hogy szaladgálok a folyosón, hármasával rohamléptekben szedem a lépcsőt, meg ilyesmi. Azt hitték, hogy másnap majd sántikálok, meg nyöszörgök. :-) Aztán mondtam, hogy futottam már többet is ennél edzésen, de közel ennyit rendszeresen megyek. Nem egyszer beszéltem már nekik erről, de most értették meg... Páran fogadkoztak, hogy jövőre lefutják velem. Ha így lesz, már megérte, még ha nekem most vegyes érzelmeim is vannak. Sőt már akkor is megérte, ha páran csak elkezdenek pár km-eket szaladgálni.... :-)
Kicsit hosszúra nyúlt a beszámoló, de jólesett kiírnom magamból mindent, ami foglalkoztatott ezzel kapcsolatosan. Kicsit még mindig csalódott vagyok, de megpróbálok tanulni az elkövetett hibáimból. Érdekes, hogy Siófokon, ami az első valamirevaló futóversenyem volt, tapasztalatlanabb voltam, rutintalanabb, sok versenyző volt körülöttem, már a rajtnál fel voltam pörögve - mégsem futottam el az elejét, most meg igen.... Mindegy, túlteszem magam rajta, és legközelebb jobban figyelek.
Ma futottam egy rövid 8km-es recovery-t, ami inkább lelki és mentális recovery volt, semmint testi. A fejem és a lelkem jobban meg lett viselve. :-)
Viszont arra rájöttem, hogy fejben lehet, hogy korai még nekem a maraton... Meglátjuk.
Ahogy már írtam, holnap félmaraton a suliban rendezett Tour de Puszta rendezvény keretein belül.
Kicsit melegebb lesz, mint szeretném, de sebaj, így csak nagyobb a kihívás. Viszont nem lesz szél, ami jó, már ha hinni lehet az előrejelzéseknek. Estére ér ide a hidegfront, de mi 2-kor rajtolunk..., és remélem 15 óra 40 előtt célbaérek. :-)
Most voltam átmozgatni magam, egy két repülővel. Mindjárt csapok magamnak egy kis tésztaparty-t (kakukkfüves, sajtszószos spagetti). Reggel is eszek egy adgot, aztán délelőtt még egy kevés mézes sütit majszolok, aztán hadd szóljon. :-)
Mindenki szurkoljon!
Jó néhány jóleső futáson vagyok túl mostanában. Hol fartlek, hol fokozó, hol meg csak laza, bár ez utóbbival úgy vagyok, hogy igazán lazán sosem tudok menni. Valahogy mindig úrrá lesz rajtam valamiféle versenyszellem saját maggammal. Van, hogy ránézek az órámra ott, ahol máskor tényleg fontos a részidő, és akkor konstatálom, hogy bakker de lassú vagyok, és utána alig tudom magam visszafogni. Tudom, ez hülyeség, hisz annak a futásnak nem az a célja, hogy PB-t fussak azon a távon.
Csütörtökön félmaraton. Addig még holnapra tervezek egy nem túl hosszú laza (? :-)) futást a US Open döntő előtt. :-) Úgy kb 12km-t akarok futni. Hétfőn egy rövid (7-8km) fartleket tervezek nyomni. Kedden (két nappal a verseny előtt) nincs futás - ezt Monspart Sacitól tanultam. Szerdán meg csak pici átmozgatás lesz. Ennyi!
Nagyon jólesett az iménti hosszú futás. Jól vittek a lábaim, harmónikusan egybe volt a mozgásom, valahogy olyan könnyed volt az egész.
Fokozatosan tudtam váltani erősebb tempóra féltáv után. És annyira jó, hogy nem meghalva értem haza, hanem akár tudtam volna tovább is menni. De mostanra elég volt.
Ahogy már írtam 16-án egy iskoli rendezvényen futom le az én félmaratonomat, aztán jöhetnek majd a hosszabb távok a maratoni felkészülés jegyében.
18,6 km - 4 perc 48 másodperc-es km-ek (1:29:20)
kérdezte egy kisfiú az anyukáját, miután elfutottam mellettük.
Mert ráér.
Hangzott a válasz.... Naná! Mi másért! :-)
Hegyeztem a füleim, hogy vajon mit válaszol az anyuka a feltett kérdésre. Hát, sokmindenre számítottam, de ez nem volt a lehetséges opciók közt.
Egyébként ma 9,1 km fartlek volt, jólesett nagyon, főleg, mivel jócskán gyengült a szél, így ideális futóidő lett hirtelen. Az idő: 44:39, ez 4:54-es km-eket jelent percenként.
Holnap pihi, szombaton hosszú.
Itt vagyok a parlagfűszezon kellős közepén. No ez a tény nem tántorít el persze a futástól, és közben nem is okoz igazából problémát, de az utánakövetkező pár órában azért nem kellemes.
Na, de ez elmúlik egyszer: mondjuk kb. 2 durva hét lehet még hátra.
A héten megint tervezek egy hosszúfutást 18 km környékén, aztán szept. 16-án, ha minden jól megy, futok egy félmaratont a Pusztamérges - Ruzsa - Öttömös - Pusztamérges vonalon.
Nem tudom, említettem-e már, hogy Pusztamérgesen dolgozom tanárként egy nagyon helyes, jópofa középiskolában. Hagyomány nálunk a Tour de Puszta elnevezésű kerékpárverseny :-), melyet többször letekertem már a kölykökkel, volt, hogy felesben futottam, no most a tervek szerint egészben fogom. :-)
Zárójelben mondom, hogy 1 hivatalos, versenyen futott félmaraton időm van. Nevezetesen 2008 novemberéből Siófokról egy 1 óra 42 perces idő.
Ezt próbálom meg űberelni most, ami nem lesz könnyű azért, mert anno Siófokon ideális időben (kb 12fok, szélcsend) tudtam futni. Meglátjuk, ha nem jön össze, akkor sem történik semmi baj. :-)
