A hét elején bepróbáltam egy futást. A szervezetem nagyon hiányolta. Annak jól is esett, ellentétben a jobb lábammal.
Nem javul a sérülés, igaz nem is romlik, bár ez sovány vigasz. Hol jobb egy kicsit, hol rosszabb. Sétánál is érzem, a hétfői futásnál pedig kimondottan fájt. Nyomom ezerrel a kalciumot, magnéziumot, kenem és masszírozom salonpassal (szerintem ennél jobb sportkrém nincs), de javulás nincs. Az a helyzet, hogy elég nehezen lokalizálható a fájdalom, de leginkább a bokám belső oldalánál, az achilles mellett fáj és a lábfejemen, annak inkább a külső részén.
Nem hiszek a véletlenekben, erről már itt többször írtam. Nem jött véletlenül ez a sérülés nagyjából párhuzamosan a torokkaparásos, megfázásos, orrdugulásos problémákkal, és mindkettő nagyon makacsul jelen van és nehezen múlik. Szóval tovább jelez a szervezet, hogy jobban igénybe veszem, mint kéne. Könnyen lehet, hogy többet kellene aludnom, vagy a stressz halmozódott fel bennem a kelleténél jobban (bár ennek levezetésére pont a futás az egyik legjobb eszköz...), nem tudom, mindenesetre ezeket a jeleket komolyan kell venni. Közben meg igyekszem türelmes lenni, ami nagyon nehéz nekem, és konditermi edzéssel kárpótolni magam...
Ez azért nem egyszerű. Élvezem a kondit, de rettenetesen hiányzik a futás.
