A nem egész egy hónappal ezelőtti félmaraton óta kicsit árértékeltem a dolgokat, ami a futást illeti.

Rájöttem, hogy túlgörcsöltem a felkészülésemet. Nemcsak a versenyt görcsöltem el, hanem az edzéseimet is. Nem voltak laza futások. Még azoknál a futásoknál is, amelyek mellé laza futást rendeltem az edzésnaplóban, azoknál is egyfolytában az időeredményen pörögtem, gyakran még futás közben is a részidőimen agyaltam, hogy fúú, most mennyi kéne, legyen az időm, stb.

Épp a lényeg veszett el. A futás öröme. Félreértés ne essék, élveztem én a futásokat, de az utóbbi időben hiányoztak azok a flow-szerű szaladgálások, amik régen mindennaposak voltak.

Aztán mostanában visszavettem. Nem a távból, a heti penzumot nagyjából tartrom (bár jó lenne, ha ilyenről sem beszélnék, csak futnék akkor és amennyit jólesik). A sebességem sem igen lassult, de valahogy kevésbé érdekel most az egész, viszont jobban élvezem a futásokat. Nem tudom, lehet, hogy motivációs problémáim vannak, legalábbis, ami a versenyeket illeti, lehet, hogy arról van szó, hogy a prioritások most máshová kerültek az életemben (erre már utaltam egy korábbi posztban), anyagi lehetőségeim is szűkösebbek lettek, főleg, ami a hobbijaimra fordítandó részt illeti, mindenesetre kicsit más lett a viszonyom a futáshoz. Rájöttem, hogy élvezhetem akkor is, ha nem futok maratont. Illetve, ha MÉG nem futok. És nem csak, hogy élvezhetem, hanem még jobban is élvezem, legalábbis most.

Kiderül, merre alakulnak tovább a dolgaim, ami biztos, hogy rendszeres mozgás nélkül nem tudok élni, sőt elképzelni sem tudom, hogy hogy tud bárki is sport nélkül teljes, egészséges életet élni. Az is biztos, hogy számomra a futás az elsőszámú mozgásforma. Szóval futni fogok (meg nyilván úszni, meg tavasztól bringázni, esetleg kondizni, teniszezni) talán kicsit kevésbé eltökélten, lehet, hogy lassaban is (bár ez egyelőre nincs így), de az biztos, hogy kevésbé görcsösen és nagyobb élvezettel... :-)

És lehet, hogy ennél nem is kell több.