Persze erre nem most jöttem rá. De most nagyon jólesik. :-)
Sok a szeles nap újabban, és irtó jókat lehet menni ilyenkor. Egyfelől imádom amikor a hátszél tol hátulról, és döngetek 35-36-tal! (bizony ám, nekem ez már sebesség), de annak is megvan a varázsa, amikor pofaszél van, és a 25-26-os tempóért is vért kell izzadni.
Tegnap aztán szaladtam egy rövidet, mert már hiányzott, nem akartam megváltani a világot, tudom én, hogy eljön majd az én időm!
Más! Bekele meg már nem az a Bekele. egy korszak véget ért. Minden idők legnagyobb atlétája (mert szerintem ő az) felett is elszállt az idő.... Ezúton köszönöm neked Kenenisa (hátha olvasod a blogom :-)) azt a sok csodálatos versenyt, azt a sok fantasztikus hajrát, azokat a pokolian gyors utolsó 4-600 métereket! Bravo! Ki tudja, még visszatérhet jövőre!
