Erdély csodálatos!!!
'98-ban már volt szerencsém hozzá, de akkor más vidéken jártunk; most Torockó felé vettük az irányt.
Szokásunkhoz híven, nem foglaltunk szállást, mert párszor már megjártuk az előre lekötött helyekkel, persze ebben is van kockázat, de szerencsére találtunk egy csodálatos helyet, egy csodálatos asszonnyal, aki isteni kajákat főzött. :-)
Az első nap az odaút és a szálláskeresés jegyében telt, majd annyi időnk maradt, hogy tettünk egy jó kis sétát a faluban. Nagyon hangulatos volt. Az emberek csodálatosak a tájról nem beszélve.
Másnap rögtön belecsaptunk a lecsóba, és nekivágtunk a Székely-kő-nek. Elképesztő volt. Előtte nem hittem, hogy tényleg fel lehet rá jutni, annyira meredeknek tűnt. Aztán, ahogy kapaszkodtunk felfelé, és néha visszanéztünk, akkor meg azt nem hittük, hogy le is lehet onnan jutni majd valahogyan. Le lehetett. :-) A csúcs elérése nagy katarzis volt, mondanom sem kell, de akkor az izgalmaknak még nem volt vége. A hegy tetején lévő fennsíkon elsétáltunk egy jó darabon, majd a szomszéd faluhoz ereszkedtünk le, néha négykézláb és gatyaféken. :-) Hatalmas élmény volt.
Másnap a Tordai hasadék következett, itt a meredek részt kihagytuk, "csak" a "Rám szakadék"-ra emlékeztető folyóvölgyet másztuk meg. Ez azért nem volt a tegnapihoz fogható meredekségét tekintve, sok helyütt kötelek is segítették a továbbhaladást. Ez a vidék is gyönyörű volt.
A következő nap egy Gyulafehérvári vár és városnézés következett, melyet én, hazaérve, megspékeltem egy jó kis futással Torockón. :-) Nagyon élveztem a változatos tájat és, hogy dombról le, dombra fel futhattam.
Ezután Kolozsvárt és Marosvásárhelyt is bejártuk, közben iszonyú jókat ettünk a Csorba levestől az ordas buktáig minden földi jót, és hozzá fantasztikus helyi házi pálinkát gurítottunk le, habzsoltuk az élvezeteket. :-)
Óriási élmény volt ez a hét!
Íme néhány kép ízelítőül.
A Székely kő / Hogy honnan jöttünk fel / A csúcs / Megpihenvén...
