HTML

laciii79 futóblogja

Futóként új életet kezdek. Egy sérülés kellett, hogy el kezdjek kutakodni, hogy mi is lehet ennek az oka. Segítőkész sporttársaknak hála, rájöttem, hogy nem biztos, hogy csodakenceficére meg sportorvsora van szükségem, lehet, hogy a futóstílusomat kell, hogy megváltoztassam. Lehet, hogy hibás volt az elmélet, amit eddig az egészről tudtam, illetve tudni véltem. Szóval eljött az idő az újrakezdésre.

Friss topikok

  • laciii79: @snatch_: Tartok én is tőle, sajnos.... November környékén szeretnék megint egy marcit futni valah... (2012.08.14. 11:08) Június óta
  • laciii79: @oregbaka: Naná, hogy folytatom... :-) Sajnálom nagyon, hogy nem tudtam ott lenni... :-( (2012.06.05. 19:23) Újra itt
  • laciii79: @WITCH: Először is, nem tudod elvenni a kedvem. ;-) Odaverni biztos, hogy nem. Fogyasztok (remélem... (2012.05.25. 14:35) Rövideket már igen
  • laciii79: @snatch_: Köszönöm. Tudom, tudom, türelem..., nekem már ehhez a pár héthez is nagy türelem kellet... (2012.04.17. 15:21) Még mindig nem :-(
  • laciii79: @PecsiPeter: Jó, hogy hozzáírtad. :-) Rólad bármit el tudok képzelni. ;-) Tudom, nem érted félre, ... (2012.03.22. 08:31) 3:55:48 :-) Egy valóra vált álom...

3:55:48 :-) Egy valóra vált álom...

2012.03.18. 12:11 :: laciii79

Megvan!!! Maratonista lettem! :-) Megcsináltam!

Ugyan, messze nem a célidő, de ez most nem érdekel, mert megküzdöttem érte. Ma ennyi volt bennem, de inkább úgy mondom, hogy volt bennem ennyi! :-)

Hatalmas élmény, rengeteg tapasztalat, elképesztő hangulat....

ÁLLAAAAT VOOOLT!

Mindenkinek köszönöm a drukkolást, a tanácsokat, észrevételeket!!!!

 

A verseny!

Az estétől kezdem. Tésztahegyek...fúúú, úgy éreztem magam, mint egy jól megtermett bálna, aki ráadásul felfúvódott...

Elhatároztam, hogy 9-kor lefekszem, mert hajnal 3-kor kellett kelnem, ugyanis 3:30-kor indultunk hajnalban egy sporttárssal. Dóri kolléganőm, akit rábeszéltem az egész happeningre az estét már Füreden töltötte.

Meglepő, de hamar elaludtam, és jót is aludtam. Szerencsére nem nagy az alvásigényem, szóval tudtam, hogy ha 4-5 órát alszom is, azzal is elleszek, főleg, hogy a megelőző 3 éjszaka kialudtam magam.

Ébredés. A nagy nap gondolata először az agyamba majd a gyomromba nyilallt. Jézus, mi lesz ma!?

Rendben elindultunk. A sporttárs szerencsére nem szűkszavú fajta (Deák László), ugyan virtuálisan 2 hete, amúgy meg 1 napja ismertük egymást, jól elvoltunk és kezdett oldódni az izgalmam. Hányinger, bélgörcs felváltva jelentkeztek azért. :-)

Odaértünk. Bőven időben. Dóri becsekkolt előző nap, szóval ezzel nem volt gond. Vitt a busz Füredről Tomaj-ba. Dóri mellettem. Néha összenézünk, izgulunk mindketten... azt látjuk egymás tekintetében, hogy hát itt vagyunk, és megcsináljuk, de bizonytalanok is vagyunk. A busz csak halad... nézzük a helyes kis dombokat...és a busz még mindig megy. Dórival megint összenézünk, mire megszólal: "Laci, hosszú lesz ez!" Aztán nevetni próbálunk... :-)), és azt mondom, hogy hosszú, de megcsináljuk.

A bemelegítésnél kezdtem magam jól érezni, mikor már végre mozoghattam. Nekem már ott meleg volt, Dórinak is, Laci váltig állította, hogy jó ez, mert tavaly szakadt és 3 fok volt. Én meg felnéztem az égre: bár lenne három fok!!! Aztán gyorsan megbeszéltem magammal, hogy a körülményekkel most nem foglalkozunk.

Rajt! Itt már nincs izgulás, nyugalom van, szép napsütés, még szebb Balaton... Minden a helyén van, érzetem, hogy jól vagyok. Mentálisan is.

Minden számomra vizsgahelyzetben ezt csinálom. Előtte majd megpusztulok, de aztán, mikor kell, minden elmúlik, és sínen vagyok! Ez volt most is.

Nehéz volt tempóra beállnom. Részint, mert nem jeleztek semmit az első frissítőig, ami nagyjából 6 kili táján lehetett, részint mert néhányan nagyon elkezdték, de én tudtam, hogy nem szabad mennem velük. Próbáltam figyelni a km köveket, de mivel nem mindig az út mellett futottunk, ez sem nagyon ment.

Aztán jött az első frissítő. 2 pohár víz +  fél banán - nagyjából mindenütt ezt nyomtam. Ki van írva, hogy 7 km. Ránézek az órámra: 30:25.... Az nem lehet. Megkérdezem, hogy tuti? Nevetve mondják, hogy higgyem el, mire mondom, hogy kizárt. Akkor próbálom elmondani, hogy Maratonfüred, jaaa, az akkor lehet, hogy kevesebb - mondják. De mennyivel??? azt ők nem tudják.

Persze én balf*sz vagyok, mert nem néztem meg előre, hogy mi a különbözet km-ben a Maratonfüred és a 4 napos verseny 3. napján indulók távja közt. De álmomban nem gondoltam volna, hogy itt senki nem fogja tudni.... az rémlett, hogy 1 és 2 kili közt, de azért nem mindegy, hogy 1 kili, vagy 1,9...

Mindegy, kicsit felqrtam magam ezen, de aztán mondtam, hogy Lackó, neked magadra kell figyelni, felejtsd ezt el.

5 kilinként volt ugyan egy tábla, de tudtam, hogy ezek nem a mi tábláink....hanem én 1 vagy 1,9 kilivel hátrébb vagyok....

A második frissítő felé közeledve elkezdtem érezni a jobb térdem kívülről...ahol már korábban is, basszus...ez nem lehet...(kaptam is plusz Mg-t), de egyelőre nem lassított a fájdalom, csak motoszkált a fejemben a dolog. Szépen kényelmesen haladtam, laza voltam. Minden oké volt, főleg, hogy megszólalt a fülesben előbb a Faith No More - Easy c. száma, majd Bob Marley - No woman, no cry...ezeket nagyon imádom, és spirituálisan is nagy dalok, és lúdbőröztem és azt éreztem, hogy nem lehet baj, ma minden rendben lesz.

Közben elkaptam két km követ, és láttam, hogy 5:30-as kilit mentem nagyjából, mondom jó, jó lesz az, ezzel bírom.

Aztán jött az első kaptató (nekem ez már kaptató :-))) , és a közepén Monspart Saci néni kiabálja nekem, hogy "Szuper vagy", mondom "Ééén? Ön, ön a szuper, én csak poroszkálok" :-), nevetett és valami olyasmit mondott, hogy a fenét... :-) Erőt adott!

A térdemben erősödött a fájdalom, de még mindig nem volt annyira vészes, mindenesetre én bevettem egy fájdalomcsillapítót, amit ugyan előtte nem teszteltem, de vittem magammal, ismerős, szedtem már, gondoltam, nem lehet baj. Újabb, a harmadik frissítőpont, megint víz + banán. Ezt szoktam meg, ez van begyakorolva. Kértem Mg-t, fellelkesülve, hogy kérés nélkül kaptam az előző helyen (mondjuk ez csak sima gyógyszertári pezsgőtabletta volt - nemtom ért-e valamit, de legalább pszichésen), mire a srác, van...valahol...és kotorászik valami dobozban, közben hozzáteszi, ha van-e időm megvárni?.... Óóóó, mondom időm, mint a tenger :-), próbálok viccelni...aztán megkapom, addig ettem, ittam a szokásosat, majd félig feloldva megittam az Mg-t is.

Második kaptató.... kemény volt, de nem álltam le, szép apró lépésekkel mentem, közben iszonyú melegem is kezdett lenni. Na mondom, most légy kemény, Lackó...az is voltam. :-)

Közben demoralizáló volt, hogy előzgettek a váltó futók, meg az ultrások, és itt-ott kedvem lett volna velük menni, de tudtam, hogy nem szabad, másrészt, tudtam, hogy egyrészt vagy csak tizen, huszon valamennyit futnak, vagy 4 naposak, akkor meg másik dimenzió.

Átmenetileg csökkent a térdemben a fájás. 30 táján volt egyéni frissítésem is. Ca + Mg + izos víz, meg egy Balaton szelet...stilszerűen. Utóbbival nem tudtam mit kezdeni, csak elraktam. Közben vízzel locsoltam magam, megint nyomtam két pohárral is be a szervezetbe meg a rendes fél banán ...bár itt nem kívántam, de gondoltam azért csak kell. De amúgy itt jól voltam, pár pillanatra még olyan illúzióm is volt, hogy mi van?, most kezdődne a maraton?, jó erőben vagyok én, semmi már ez a 12-13, ami hátravan. :-))) (Utólag nekem is vicces, hogy ott akkor ezt gondoltam, hogy hogy gondolhattam ezt? :-))

Szerencsére, nagyon nem szálltam el, mondjuk itt elkezdtem előzgetni, de nem éreztem, hogy gyorsulok, inkább azokat értem utol, akik 5-10-15-20nál elmentek mellettem, én tarthattam a tempót nagyjából. Aztán 32-33 táján újból erősödött a térdfájás, és most már az egész jobb combom kezdett beállni. Néha megálltam nyújtani, ahogy a Mester mutatta ezt az oldalsó szalagot, meg masszírozgattam, és jobb is lett ideiglenesen.

Az utolsó frissítőnél váltig állították, hogy 6 kili van hátra mindenkinek, ami akkor semminek tűnt. :-) Mi az? Meg lehet a 3:45..., ugyanis 3:14-nél voltam.... (kemény utolsó 6 kellett volna....) Megint ettem, ittam, locsoltam. És nekivágtam az utolsó etapnak, fájós térddel, de mentálisan és amúgy fizikálisan is jó állapotban.

Pont lejtő jött, vidáman szaladtam lefelé, mosolyogtam, mondom minden rendben...a fájós térdem kiiktattam a tudatomból, nem érdekelt már. Csak mentem, még mindig viszonylag könnyedén. :-) Aztán jött a 40-es tábla, ami elvileg nekünk 38,8  volt...., ha jól tudtam meg. Járt az agyam, vittek a lábaim, mondom, most már nem lehet gond. Kicsit nehézkesebb lettem, és el is döntöttem, hogy hagyom a 3:45-öt a p*csába (mert ennyivel neveztem amúgy végül), nem szabad erre rámenni, mert még fejre állok a végén.

Tudtam, hogy nincs sok hátra, de mintha megállt volna a távolság, vagy nem 6 volt hátra, amikor azt írták, hogy 6, vagy én kezdek készen lenni (gondolom, az utóbbi). Azt éreztem, hogy iszonyúan tűz a nap, olyan éreztem volt, mintha július lenne, nagyon jólesett volna egy kis locsolás...meg víz..víz, víz, víz!!!  INNI! Pedig mindenütt ittam. Sokat, ismerve a vízigényem. A távolság csak nem fogyott, néha a hányinger kerülgetett, meg az ájulás, de aztán megráztam magam. :-)

Az utolsó 3-4 kili nagyon kemény volt. Nekem 38-nál kezdődött a maraton. Vittek a lábaim, nyálam semmi, lassultam, éreztem, de nem tudtam mit tenni, de arra gondoltam, hogy 4 óra alá be kell jönni! Aztán néha csak arra, hogy valahogy be kell jönni. Aztán jött egy pillanatnyi görcs a bal vádlimba, mondom f*sza, még ez kell, de nembaj innen már be is mászok. De nem jött több - szerencsére...

Mondom a  térd itt már nem játszott, a (nekem) hőség viszont igen...és a Tagore sétánynak mint nem volt nyoma sem. Oda kiáltottam 2 csajnak meg egy srácnak az út mentén, hogy van-e egy kis felesleges vizük. Aranyos volt az egyik kis csajszi, mert kérdezte, hogy szénsavas vagy mentes? :D Mire majdnem az jött belőlem ösztönösen, hogy "Qrva mindegy, baszki, csak adjad", de szerencsére arra még futotta, meg rövidebb is volt, hogy  azt mondjam: mindegy.... :-) Kaptam, ittam néhány kortyot, locsoltam magam, megköszöntem, és nyomtam tovább.

Örültem volna valami felfestésnek, hogy még 1 kili, vagy 500 m, vagy akármi, de semmi. Az járt a fejemben, hogy most már itt a cél, itt kell lennie...ez már a sétány...aztán megpillantottam a hurkát, addig nem mertem gyorsulni, pedig egy kis tartalék még volt azért. Itt most megnyomtam. Ahogy közeledtem, láttam az őrjöngő tömeget, iszonyatosan jó érzés volt, majd a célkapu előtt 10 méterrel ott állt az egyik legjobb barátom, aztán egy másik, majd a célban a harmadik, és a nyakába borultam...és óriási volt...le sem tudom írni...most meg elbőgtem magam.... Ott akkor nevettem, fel sem nagyon fogtam, hogy beértem, de aztán az órámra pillantva láttam, hogy 4 órán belül!!!

Iszonyatos boldogság! Nem is éreztem ilyet még! És jöttek és gratuláltak, én meg nem teljesen voltam magamnál...még azt is  elfelejtettem, hogy innom kéne, de qrvára. ...

GYÖNYÖRŰ VOOOOLT!!! KATARTIKUS ÉLMÉNY!

Valóra vált egy nagy álmom!!! Köszönöm mindenkinek, aki segített ebben!!!

Aztán jött Laci sporttárs...megkérdezem, hogy mennyi? Mire szerényen... 3:25. Mondom jaaaa!! :-) Óriásit ment! És ezt csak így edzésből, ő igazából ultrázik, nem is volt elégedett, túl gyors lett...szerinte. Nehéz lesz megdönteni.

Nekem viszont, hát nem mondom, hogy könnyű lesz, mert nem volt bennem több, kifutottam magam, de ha szokom majd a szántást a nyári meneteket, akkor javulni fogok a nekem már-már hőséget súroló időben is.

Aztán Dóri is szépen beért, boldogan összeölelkeztünk.:-)  És fantasztikus érzés volt látni egymás szemében, hogy MEGCSINÁLTUK, MARATONISTÁK VAGYUNK! :-)

Ma láttam a futaneten, hogy ő végül is 8. lett 22-ből, akik ebben a versenyszámban indultak a nőknél, én meg  15. 71-ből a férfiaknál. Azért nem rossz ez. ;-)

Tudom, más volt a célidő, de megcsináltam, ez a lényeg. Nem tudom, 5 fokban, mire lettem volna képes...de nem is érdekes. Van egy olyan érzésem, hogy fogok én még marcit futni...és lehet, hogy lesz ennél hidegebb és melegebb is. ;-)

A térdem elég ramaty (főleg hajlításnál fáj oldalt, de nem egy pontban, hanem az egész oldalsó térd), pedig igyekeztem lenyújtani, és pár óra múlva a bal is csatlakozott. Kenem, masszírozom, de most már annak tudatában, hogy a versenyt teljesítették a lábak, adok időt regenerálódni. Akartam menni egy átmozgató futást, de nem esne most jól - a térdeimnek. A szervezetem kívánná viszont!!! :-)

Így lesz belőle egy jó kis montizás! Az jó lesz! :-)

Hát, ennyi! Rövidebben nem ment. :))) Még egyszer köszönöm mindenkinek!

 

 

12 komment

Címkék: verseny beszámoló futás maraton hosszútávfutás

A bejegyzés trackback címe:

https://laciii79.blog.hu/api/trackback/id/tr564323616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IronSchwarczi · http://schwarczi.blog.hu/ 2012.03.18. 12:55:22

Gratulálok, Laci! Vigyázz Magadra.. Csak így tovább!

laciii79 2012.03.18. 13:14:41

@IronSchwarczi: Köszönöm!!! Úgy lesz, bár mehetnékem van. :-)

oregbaka 2012.03.18. 16:34:46

Kemény, harcos és szép felkészülésen után futottál egy élményekben gazdag versenyt. Nagyon szép az idő és az, ahogy önmagadat folyamatosan űzted, hajtottad! Jó döntéseket hoztál. És nem csak a verseny alatt:-)
Valahogy nekem is az az érzésem, hogy fogsz Te még több maratoni távot futni.
Gratulálok!

Tepó · http://tepo.blog.hu 2012.03.18. 16:47:39

Itt is GRATULÁLOK!
A célidő úgy sem számít semmit, a lényeg, hogy jól érezted magad, és új élményekkel lettél gazdagabb.

Októberben Budapest Maraton ;-))

laciii79 2012.03.18. 17:15:00

@oregbaka: Köszönöm! Nagy megtiszteltetés nekem, hogy Te is gratulálsz... Tudd, hogy sokat köszönhetek Neked is ám! :-)
@Tepó: Mester! Akkor én meg itt is köszönöm... a fizikai és a mentális felkészítést egyaránt, a drukkolást, a tanácsokat, mindent. Tényleg! És hát hihetetlenül jólesik Tőled az elismerés...
Nem bánnám, ha folytatódna az együttműködésünk, sőt kimondottan örülnék. Megtaníthatnál pl. nyári melegben futni, frissíteni stb. és akkor jöhet a Bp. Maraton! :-)

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2012.03.21. 03:46:52

Ugyanazt tudom csak írni ide is mint EO-ra:
JÓL ELKENTED A SZÁJÁT ENNEK A MARATONNAK TE GYEREK!!! :)
Gratulálok!

laciii79 2012.03.21. 08:01:32

@PecsiPeter: Én is csak hasonlót tudok írni. Nagyon jólesik ez Tőled, egy ekkora példaképtől!!!! Köszönöm a biztatást, a tanácsokat, stb., rengeteget jelentettek !
Amúgy már megint éjszakás vagy?

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2012.03.22. 01:23:25

@laciii79: Ne köszönj semmit,a király Te vagy!Magad vitted véghez amit kellett.
Éjszakás?nem,csak unatkoztam éjjeli futásom közben és gondoltam kommentelek telefonról netezve :).EO-ra ezeket a tréningeket nem viszem fel.Ellenfelek előtt titkolom:)

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2012.03.22. 01:26:40

Mivel tudom,hogy kinézed belőlem:),így inkább hozzáírom,hogy csak viccelek:)
Hétvége óta nyomom a night shift-et.Hogy rohadna el:)

laciii79 2012.03.22. 08:31:51

@PecsiPeter: Jó, hogy hozzáírtad. :-) Rólad bármit el tudok képzelni. ;-) Tudom, nem érted félre, de jó értelemben bármit.... :-)
süti beállítások módosítása