Ezt a kérdést teszem fel magamnak tegnap óta folyamatosan...
Sokat gondolkodtam az elmúlt bő egy napban, hogy hogyan is legyen tovább, és egyáltalán, hogy megszülessen-e ez a poszt. Mivel ez is én vagyok, és mivel a jelenlegi történések alapvetően befolyásolhatják a futó életemet, így a bejegyzés megszületik...
A tegnapi futásom: 25km - 1:54:42 - 4:35
Az idővel elégedett vagyok. Ennyi. Sok más pozitívumot nem tudok elmondani róla.
Nem éreztem jól magam futás közben. Nem élveztem, nem okozott örömet, sőt rosszulesett.
Ilyen még nem volt velem ha futásról volt szó.... Olyan már volt, hogy nem esett igazán jól, hogy rozsdás voltam vagy rosszul mozogtam, nehézkes voltam, vagy mittudomén, de ilyen, még soha.
Gyors volt a tempó, oké (mármint az én szintemen), el is döntöttem még közben, a táv első harmadában, hogy ez nem lehet maratoni versenytempó. Ez rendben van. De ettől erre a 25 kilire még akár jó is lehetett volna. Futás után volt ugyan némi endorfin-flash, de aztán sem éreztem jól magam, enervált voltam, fásult, nehézkes. Gondoltam, azért ennyire nem kéne elpunnyadni....
Oké, nem frissítettem közben rendesen. Kétszer álltam meg egy kútnál pár korty vízre, ennyi. (A múlt heti 21-nél meg egyáltalán semmi, és nem volt gond, pedig gyorsabb is voltam.) De előző este, meg a futás előtt 4-5 órával ettem sokat, és utána is ittam-ettem: Ca, Mg, C-vitamin, só, rizs, meg hús meg zöldség és persze sok víz, mégis nagyon nehezen tértem magamhoz.
És ma nem volt kedvem futni..... 1 éve volt ilyen utoljára. A futás gondolatától is kirázott a hideg, de ezúttal nem jó értelemben. Sajnos...
Eldöntöttem: hagyom én ezt a francba. Nekem a sport okozzon örömet, mindig ezért csináltam, jó, hogy néha fájt valami, de akkor is élveztem, most meg nem. Most sajtoljak ki magamból egy maratont, úgy hogy közben nem élvezem a felkészülést? Ennek van értelme? Ugyanis a neheze még csak most jön.... Ennél csak erősebb hetek jönnek. Lehet, hogy én félmarciig vagyok kalibrálva, ennyi.
Aztán finomítottam magamon. Gondoltam, hogy nem kell ezt ma eldöntenem, egy kis időt adok magamnak, de úgy döntöttem, hogy a mai regeneráló hatost kihagyom.
Aztán írtam a Mesternek. Ő biztatott. Felhívta a figyelmemet arra, hogy lassítani kéne (amire én is rájöttem futás közben, hogy ez 42-re nem jó, de 25-re azért még jó lehetett volna), meg frissíteni kéne, ezt tényleg sokkal komolyabban kéne vennem. Ő is mondta, hogy hagyjam ki a mai edzést, meg adott még pár jó ötletet, amiket ezúton is köszönök neki.
Biztos, nagyon rágörcsöltem erre az egészre, de nem akarom, hogy kényszernek érezzem a futást. Örömből akarok menni, ahogy eddig. És lehet, hogy nekem félmarciig az, és meg kéne állni ezen a ponton. Legalábbis most, azt nyilván nem mondom, hogy soha nem megyek tovább, mert mit tudom én... Addig meg szaladozok heti 35-40-45 kilit, csak, amennyi jólesik és kész.
Petya, tudom, dobjam el a rózsaszín pirulákat :-), de most ez van, le kellett írnom, az meg majd eldől, hogy hogyan is lesz tovább...
